Őszintén reméljük, jól szorakoztak!
A fellépő csoportok műsorát Sztankó Károly koreografálta. Az előadás védnöke Bognár Levente, Arad alpolgármstere.
“Ide lábam, ne tova,
Ne a szomszéd faluba.
Mert a szomszéd faluba
Nincs ilyen jó muzsika.”
A mai világban divat eldobni a “régit” az “új” kedvéért. De ezt nem tehetjük meg játékainkkal, dalainkkal, táncainkkal. Hagyományos kultúránk sok száz év alatt kialakult “sűrítmény”, amely rendkívül sok nevelői tapasztalatot is hordoz magában és amelyről, ha a világ fejlődési versenyében részt akarunk venni, nem mondhatunk le!
A tánc és a játék pótolhatatlan nevelői értékéről nem mondhat le senki. A tánchagyományok a közösségi együttlét, a szórakozás lehetőségét biztosítják. Ősi hagyományainkban, a tánc nemcsak a szórakozás egyik formája volt, hanem fontos szerepet játszott hitéletünk szertartásaiban, rituáléiban is.
Alapvető emberi jog, hogy minden gyermek megtanulhassa édesanyjának beszédnyelvét. Ugyanez a jog a játék és a tánc esetében is meg kell hogy illesse gyermekeinket.
A tánc a népek, kultúrák szerves függvénye, a mindenkori történelmi időszak kifejezője. Minnél több táncot ismerünk meg, annál közelebb kerülünk a világ valóságához.
A tánc hétköznapi életünk mozgásrendjénél sokszorte nehezebb, szervezett, esztétikai szempontok szerint válogatott, szuverén kifejező erővel rendelkező mozgásforma. Él a ritmika sokféleségével, igazodik a kísérő zenéhez. Összességében egy csodálatos világ részesei lehetünk, ha a táncokkal megismerkedünk.
A népművészet hagyományainak elsajátítását, a ma még fellelhető évszázados értékek megőrzését nem lehet elég fiatalon kezdeni. Népi műveltésgünk megismerése, a népi játék és tánc szórakoztató vagy művészi formája egyaránt gazdagítja a résztvevőket, nézőket is egyaránt.
